AZ ÖRÖK ÉLET NYITJA

»Mert úgy szerette isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.«
(János evangéliuma 3.16.)

Ezt a mondatot Jézus Krisztus önmagáról, mint Isten fiáról mond­ta, és mondja, felajánlja ma is minden embernek. Meg­győződésem, hogy ez a világtörténelem legfontosabb mondata és legcsodálatosabb ígérete.

Az örök élet lehetősége és nyitja ősidők óta foglalkoztatja az embert, aki ezzel kapcsolatban mindenfélét kitalál: az ókori mítoszoktól kezdve napjaink sikerfilmjeinek és szappanoperáinak sokaságáig, a kívánatostól egészen a rémisztő változatokig.
Pedig az örök élet, és ezzel együtt az örök boldogság nyitja valóságosabb, közelebb van hozzánk, és sokkal könnyebben elér­hető, mint gondolhatnánk.
Én már megkaptam ezt az örök életet, és ez Isten leg­értékesebb ajándéka. Szeretnék ezzel a néhány oldallal segíteni abban, hogy Te is megkaphasd, átvehesd (vagy ha már megkaptad, akkor minél sikeresebben adhasd tovább).

AZ ÖRÖK ÉLET JELLEMZŐI

 Jézus Krisztus Vele közös­ségben, az Ő szeretetében, értelmes módon megélt örök élettel ajándékozza meg az Őbenne hívőket.

K: Egy reálisan gondolkozó ember nem foglalkozik ezzel. Megszület­tünk, élünk, amikor pedig eljön az ideje, meghalunk, és vége a történetnek. Ez az élet rendje, nem?

V: A látszat talán tényleg ez. Isten terve, és ennek megfelelően az élet valóságos rendje azonban sokkal csodálatosabb.

Az örök élet és a biológiai élet

Az örök élet itt a Földön, ebben a biológiai életben kezdetét veszi mind­azok számára, akik kérik és elfogadják.

Jézus Krisztus, ha hiszünk Őbenne, hatalmat ad nekünk arra, hogy Isten gyermekei legyünk. Nem teremtményei, mint a fűzfa vagy a macska, hanem szeretett, édes gyermekei.

 Az Isten szeretetével betöltött űr

Blaise Pascal, híres francia matematikus és fizikus szerint minden ember lelkében van egy Isten alakú űr, amelyet egyedül Isten tud betölteni.

Valóban, ezt az űrt minden ember érzi, és próbálja is betölteni a maga módján: ideológiákkal, a siker vagy az élvezetek haj­szolásával, az anyagi javak harácsolásával, legrosszabb esetben droggal vagy alkohollal – de sajnos ezek egyike sem nyújt megoldást. Hosszabb-rövidebb időre adnak ugyan kielégülést, de a vége mindig üresség és csalódott­ság lesz (ami általában tovább űzi az embert ezen az úton).

Isten azonban betölti ezt az űrt, ha Őt választjuk. Ekkor nagyon gyorsan jön a felismerés: „Aha! Ez hiányzott nekem eddig!” Olyan szere­tetet ad, amely soha el nem fogy. Értelmet, célt ad az életünknek. Nincs többé magány, elhagyottság, reménytelenség. Betelik azonban az életünk hittel, reménnyel, szeretettel, és Isten általi életörömmel

Az örök élet és a biológiai halál

Az örök életet nem jelenlegi világunk keretei között, és nem ebben a testünkben kell eltöltenünk. A földi életünkre kapott tes­tünk természetesen idővel elhasz­nálódik, rosszabb esetben sérü­lés vagy betegség miatt idő előtt használha­tat­lanná válik: porból lett, és ismét porrá lesz. Amikor ez megtörténik, itt kell hagynunk egy időre. Ezzel azonban életünk nem ér véget!

A biológiai halál az örök életet nem éri el: életünk a Mennyben folytatódik, Istennel való közösségben, ahol nincs könny és fájdalom. Továbbra is tudni fogjuk, hogy kik vagyunk. Isten elismeri és megtartja a mi ön­azonos­ságunkat, sőt, érdemeink szerint meg is jutalmaz bennünket.
(Tehát nem semmisülünk meg, nem oldódunk fel valamilyen nagy lélek-óceánban, nem bolyongunk kísértetként az élők között és nem kell a kar­mának megfelelően új testet öltenünk kínai tudósként vagy cserebogárként).

A testben való élettől sem kell azonban örökre búcsút vennünk! Jézus egy napon feltá­masztja a hitben elhunytakat egy csodálatos, megdicsőült testben, amely nem öregszik, nem betegszik meg és nem pusztul el soha. Új eget és új Földet alkot nekünk, szeret­teinek, ahol Vele közösségben élhetünk tovább.
Lesznek olyan hívő emberek is, akik még a Földön élnek, amikor Jézus Krisztus visszajön. Őket elragadja, és romolhatatlan testbe öltözteti anélkül, hogy meghalnának.
Mi melyik csoportba tartozunk? Feltámadunk, vagy a fizikai halált elkerülve elragadtatunk? Ezt nem tudhatjuk. Azt azonban biztosan tudjuk, hogy: »A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.« (Pál apostol Korinthusiakhoz írt 1. levele 2.9; Károli)

 K: Amit itt leírtál az egy szép mese, a régi emberek álmodozása, de te a XXI. században élő, felnőtt ember létedre mindezt tényleg elhiszed?

V:  Elhisszük, vagy nem hisszük el: ez a kulcskérdés, amely meghatá­rozza az életünket és a jövőnket.

K: Én azt hiszem el, amit látok!

V:  Ez tévedés. Annak az elfogadásához van szükségünk a hitre, amit nem látunk – és mindenki hisz sok mindenben, ha hiszi, ha nem.

A KULCS: A HIT!

Az örök életbe kizárólag hit által léphetünk be. A hit lénye­gének, mibenlétének megértésében egy nagyon kifejező meg­fogalma­zással segít nekünk a Biblia:

»A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem lát­ható dolgok létéről való meggyőződés.« ­(Zsidókhoz írt levél 11.1.)

A nem látható dolgok létéről való meggyőződés során a látott, érzé­kelt valóságból következtetünk vissza a láthatatlan valóságra.
Hiszünk például abban, hogy nagyszüleinknek is voltak déd­szülei, vagy hogy a Holdnak van másik oldala, pedig sohasem láthattuk. Hiszünk a levegőben is: nem látjuk, nem is veszünk róla igazán tudo­­mást (szó szerint levegőnek nézzük), de a hiá­nyát azon­nal észleljük, és perceken belül meghalnánk nél­küle – így hiszünk benne, és lélegzünk, ameddig csak tehetjük.

A remélt dolgokban való bizalom ugyancsak nagyon fontos, sőt, nélkülözhetetlen a mindennapi életünkhöz. Ezekre nincs sem garan­ciánk, sem bizonyítékunk, mégis reméljük, és biztosra is vesszük. Ilyen például az, hogy a következő lélegzetvételünk sikerül, vagy, hogy holnap is dobogni fog a szívünk. Aki ezeket kétségbe vonja önmagáról, az nem tervez még a közeli jövőre sem, de való­színűleg gyorsan egy pszichiátrián találja magát.

Végzetes következményekkel járhat azonban az, ha olyanban hiszünk, ami nem igaz. Sokszor tör­ténik olyan az életben, amire tréfásan azt mondhatjuk, hogy „Azt hittem, hogy, pedig dehogy!” Pl. „Azt hittem, hogy megbízhatok benne”, netán „Azt hittem, hogy már elbír a jég”.

Emellett sok olyan dolgot is látunk, amit jobb, ha nem hiszünk el (gondoljunk pl. a délibábra, egy sci-fi filmre, vagy egy bűvész­mutatványra)!

 

ISTEN LÉTÉNEK BIZONYÍTÉKAI

K: Isten, lélek, örök élet… honnan tudjuk, hogy tényleg ez az igazság? Nekem még szükségem van néhány bizonyítékra, hogy éppen a te állításaidat higgyem el.

V: A számtalan bizonyíték, érv közül most csak azokat emelném ki, amelyeket a legfontosabbnak tartok.

Isten létének és végtelen hatalmának legegyértelműbb, és hozzánk minden tekintetben a legközelebb álló bizonyítéka, hogy írhatunk, olvashatunk, beszélhetünk és gondolkozhatunk Róla: vagyis az, hogy élő, értelemmel rendelkező lények vagyunk.

„Cogito ergo sum” magyarul: „Gondolkodom, tehát vagyok” – René Descartes, francia matematikus, természetkutató és filo­zófus e közismert mondata az emberi gondolkodás új korszakát nyitotta meg. A létezés valóságáról folytatott gondolatmenetében tovább­ haladva – ugyanebben a művében – eljutott az alábbi követ­keztetésekre is:

„Ennélfogva az, hogy Isten – mert hiszen ő ez az annyira tökéletes lény – létezik, legalábbis oly bizonyos, mint a mértan bármely bizonyítása. Többen vannak, kik azt hiszik, hogy nehéz őt megismerni, sőt, hogy azt is nehéz megtudni, mi tulajdonképp a lélek. (…) Végül, ha vannak, kiket a fölhozott okok Istennek és lelküknek létéről meg nem győztek, azoknak azt mondom, hogy minden egyéb, amiről talán azt hiszik, hogy biztosabban tudják, pl. hogy testük van, hogy csillagok vannak, hogy Föld van s több efféle, sokkal kevésbé bizonyos.” (Értekezés a módszerről, 1637. ; Zemplén Jolán fordítása)

Tehát minden látható, érzékelhető teremtménynél való­sá­­go­sabb­nak és biztosabbnak ismeri el a Teremtőt.

Az élet a teremtés csodája!

Ha egyszer módom lenne feladatot adni a világ összes ateista mérnökének és természettudósának, azt kérném, hogy készít­senek élettelen anyagok­ból egy működő­képes barackmagot. Nem egy egész élővilágot, még csak nem is egy állatot vagy virágot, csupán egy kicsi barackmagot. A legjobb laboratóriumok, esz­közök és alap­anyagok alkalmazásával sem tudnák előállítani úgy, hogy az egy napon majd kikeljen, gyü­mölcs­fává növekedjen, virágokat hozzon és barackot teremjen. Nem tudnák, mert lehe­tetlen: az ember hatal­mát meghaladja, mert sohasem tudná létrehozni az élet szikráját.

A világtörténelem legnagyobb természettudósai – a már idézett Pascal és Descartes mellett például Newton és Einstein is – ámulva csodálták Isten teremtő munkáját.

K: Jó, de, amikor ők éltek, akkor még mindenki vallásos volt.

V: Kétségtelen, hogy vallásos nevelésben részesültek, és vallásos környe­zetben éltek, hiszen az ő idejükben ezt nehéz lett volna elkerül­ni. Abban azonban biztos vagyok, hogy neveltetésükön és környezetükön messze túlnőve, önálló véleményük volt a világról, hiszen meg­állapí­tásaikat, felfedezéseiket a ma termé­szet­tudósai is a modern tudomány alaptételeiként tanulják és ismerik el!

A természet csodálatos sokfélesége és tökéletes összhangja a mai természet­tudósok, orvosok, mérnökök sokaságát is egy intel­ligens Alkotó és Irányító tiszteletére, sőt, imádatára indítják.

Ahogy azt Robert A. Millikan, Nobel-díjas amerikai fizikus meg­fogalmazta:

„Az első korty a tudomány kelyhéből elválaszt­hatja az embert Istentől, de a kehely alján ott vár Isten!“

 

BŰN ÉS KERESZT

Isten az embert jó és értelmes lénynek teremtette, és megál­dotta a legnagyobb értékkel: a szabad akarattal. Sajnos azonban megjelent egy ellenség, amely megmérgezi az ember életét, lerombolja Istennel való kapcsolatát, és folyamatosan károsítja az egész teremtett világot: ez pedig a bűn.

A bűn jelentése, eredete és természete

Bűn mindaz, amit Isten tiltása ellenére teszünk, mondunk vagy gondolunk, illetve parancsa ellenére elmulasztunk.
A „bűn” és a „bűnös” szavak Isten megítélésében nem azo­nosak a bűncselekmény és a bűnelkövető jogi és társadalmi értel­mezésével. A bűn sajnos minden ember életére kihat, ezért fontos egy kicsit bővebben tanulmányoznunk a témát, még ha kelle­metlen is.

A bűn eredetét tekintve azt gondolhatnánk, hogy Ádámig és Éváig kell visszanyúlnunk a történelembe, de valójában a gyöke­rek még ennél is régebbiek.
A fizikai világ teremtése előtt lezajlott egy hatalmas lázadás: Isten egyik legszebb mennyei teremt­ménye, Lucifer, a világosság angyala felfuvalkodott szépségétől, és Isten ellen lázadt, maga mellé állítva az angyali seregek jelentős részét. Isten ezért kivetette őket a Mennyből, és számukra nincs visszaút.
Mivel elszakadtak az élet és a jóság forrásától, eltorzultak, gonosszá váltak: Luciferből Sátán lett, a többi lázadó angyalból pedig ördögök, démoni lények.

Isten megteremtette a fizikai világot, és benne az első ember­párt: Ádámot és Évát. A Föld gyönyörű és biztonságos hely volt: az állatok barátságosak, a növények ehetők, és nem voltak beteg­ségek. Isten az egész teremtett világ fölötti uralmat kedvenc teremt­mé­nyeinek: Ádámnak és Évának adta. Egyetlen dologtól: a jó és a gonosz tudása fájának gyümöl­csétől tiltotta el őket.
A tiltott gyümölcsöt gyakran almaként ábrá­zol­ják, de való­jában nem tudjuk, hogy milyen volt a kinézete, csak azt, hogy kívánatos, kedves volt a szemnek.
A lényeg nem a gyümölcs volt, hanem az engedelmesség: szereti és tiszteli-e az ember annyira Istent, hogy engedelmeskedjen, szót fogadjon Neki?

A Sátán azonban (kígyó képében) rábeszélte Ádá­mot és Évát a tilalom megszegésére. Nem fenyegetőzött és nem követelőzött: egysze­­rűen megkérdőjelezte Isten beszédét, és vágyainál, kíván­sága­inál, kíváncsiságánál fogva manipulálta az embert (ahogy egyébként gyakran ma is teszi). Ádám és Éva pedig evett a gyümölcsből: beleesett a Sátán bűn nevű csapdájába.

A bűn következményei; az eredendő bűn

A bűnnel: Isten rendelésének megszegésével és az ördögnek való engedelmességgel Ádám és Éva átjátszotta a neki adott uralmat a Sátán kezébe. Ez kihatott az ő életükre, a miénkre és az egész terem­tett világra. Fájdalmas lett a szülés, fáradságos a munka, betegségek, balesetek, elemi csapások, környezeti károk pusztítanak – ezek mind-mind a bűn és a miatta való romlás következményei.

A legsúlyosabb következmény azonban az eredendő bűn: Ádám és Éva a bűnesettel az utódaik – vagyis minden ember – fölött is átadták a hatalmat.

Azóta MINDEN EMBER súlyos öröksége, hogy a Sátán, a bűn és a halál hatalma alatt áll. Már így születik, és ebben az állapot­ban fogva tartják a saját bűnei, nemcsak a nagyok, de akár egy kis füllentés, önzés vagy heveskedés is.
Úgy gondolod, hogy ez igazságtalanság? Isten is úgy gon­dolta, és meg is adta rá a megoldást: Jézus Krisztus váltság­áldozatát a golgotai kereszten.

 

AZ ÖRÖK ÉLETET ADÓ HIT

Az örök életet adó, vagyis üdvösséget adó hit isteni oldala a megváltás, emberi oldala pedig a megtérés.

Isten oldala: a megváltás

Isten megváltó kegyelme, szeretete egy névben fejezhető ki: Jézus Krisztus. A Jézus név azt jelenti: Isten megszabadít; a Krisztus szó pedig nem a személyneve, hanem a méltóságát, tiszt­ségét fejezi ki: azt jelenti, hogy Felkent.
Régen a királyokat, a prófétákat és a papokat kenték fel méltóságukra, illatos növényi olajjal. A Jézus Krisztus név tehát ezt jelenti: a felkent király, próféta, pap, sőt, szabadító Isten.

Isten Fia isteni méltóságát, dicsőségét hátra hagyva, emberré lett. Földi életének harminchárom évében több terhelést, fáradt­ságot és fájdalmat kellett elszenvednie, mint bármely embernek a történelem során, de mégsem esett bűnbe. Isteni rangjánál és tökéletes bűntelen­ségénél fogva átvállalhatta, és át is vállalta minden ember bűnének a büntetését. A golgotai kereszten Isten ártatlan Fia olyan fájdalmas és megalázó módon halt meg, mint egy bűnözővé lett rabszolga.

Ő azonban miértünk halt meg: minden bűnünket, és annak minden következményét felvitte magával a keresztre. Kínhalálával nem elbukott, hanem győzel­met aratott a Sátán, a bűn és a halál fölött. Eltemették, de harmad­napra feltámadt, és ma is él! Sőt, Neki adott az Atya minden hatalmat Mennyen és a Földön.
Ő pedig e hatalmánál fogva örök életet, üdvösséget ad minden embernek, aki csak kéri és elfogadja Tőle:

»Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.« (Pál apostol rómaiakhoz írt levele, 6. 23.)

 Az emberi oldal: a megtérés

A megváltás, a kegyelem, és ezáltal az üdvösség és az örök élet Jézus Krisztus ajándéka. Ő drágán megfizette az árát: a kereszten kiontott vérével váltotta meg ezeket, amelyeket soha­sem tudnánk megfizetni vagy kiér­demelni. Nekünk azonban nem kerül semmibe, csak el kell fogadnunk, és hit által átvennünk ­– ez a megtérés, amelynek módját is megtudhatjuk a Szent Bibliából:

»Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.« (Pál apostol levele a rómaiakhoz, 10. 9.)

Úrnak vallani Jézust
Korunk függetlenséghez ragaszkodó, individuális emberének nehéz bárkit is elfogadni uraként. Csakhogy a valóságban nem az a kérdés, hogy valakinek az uralma alatt állunk-e, hanem az, hogy kinek az uralma alatt. Aki a megtérés útján elfogadja Jézus Krisztus uralmát, azt Ő kiszabadítja az ördög, a bűn és a halál elnyomó hatalma alól. Így hív magához minden embert:

»Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én ter­hem könnyű.« (Máté evangéliuma 11. 28-30; Károli)

Igen, ilyen úr Jézus: szelíd és alázatos szívű, aki nyugalmat és minden értelmet felülhaladó békességet ad. Őt szolgálni, Ővele együtt munkálkodni az a gyönyö­rű­séges iga, amely célt, értelmet és ki­teljese­dést ad az ember éle­tének. Ezt az igát soha többé nem akarja levetni, aki magára vette.

Szívünkkel hinni, hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból
Jézus Krisztus meghalt, de föltámadt, és ma is él. Ha ezt nem hisszük el, akkor az uralmát, és így a kegyelmét sem tudjuk elfogadni. Nehéz elhinni? Igen. Még közvetlen tanít­ványainak is nehezen sikerült, de Ő ebben is segített nekik, mint ahogy nekünk is segít.

Tamás apostol igazán közel állt Jézushoz. (Egyébként őt szok­ták hitetlen Tamás­nak is nevezni, pedig annyira hitt Jézus igazsá­gában, még a halált is vállalta volna Ővele). A feltámadás híre azonban már neki is sok volt. Nézzük meg az ő történetét!

»Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hív­tak, nem volt velük, amikor eljött Jézus. A többi tanít­vány elmondta neki: Láttuk az Urat. De ő azt mondta: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem teszem ujjamat a szegek helyére, és kezemmel nem érintem meg az oldalát, semmi­képpen el nem hiszem.
Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Bár az ajtó zárva volt, Jézus bement, megállt középen, és azt mondta: Békesség nektek! Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezemet, és nyújtsd ki a kezedet, és helyezd az oldalam­ra, és ne légy hitetlen, hanem hívő!
Tamás pedig azt mondta neki: Én Uram és én Istenem!
Jézus pedig így válaszolt: Mivel láttál engem, hittél; boldogok, akik nem látnak és hisznek.« (János evangéliuma 20.24-29.)

A természetes és a természetfölötti tények, megtörtént ese­mények nem függnek attól, hogy elhisszük-e őket, a sorsunk viszont igen! Ne legyünk hitetlenek (sem pedig hiszékenyek), hanem hívők, mert boldogok, akik nem látnak és hisznek!

Egyetlen személy, egyetlen út!

A Jézus Krisztusba, mint Isten Fiába, és megváltóba, illetve az Ő kereszthalálába és feltámadásába vetett hit az örök élethez vezető egyetlen út.

»Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.« (János evangéliuma 14.6.)

K: Rendben, ez a te hited, a keresz­ténység. Mások másban hisznek: a zsidók, a hinduk, a buddhisták, a muzulmánok és a többiek: mindenki a maga hitvilága szerint, a maga útján-módján jut el ugyanaddig az Istenig.

V: A vallások egyenrangúságának, összehangolhatóságának gondolata a vallási pluralizmus, amelyre épül a korunkban egyre népszerűbb New Age mozgalom. Szép, modern gondolat, sajnos én is jól bedől­tem neki, és nem is volt könnyű szabadulnom tőle!

Azonban, mint mondják, a tények makacs dolgok. Ha egy másik irányba haladok, mint amerre a célom van, akkor bizony nem érek oda, bármennyire bízom is abban, hogy a helyes úton járok. Ezt mindenki jól tudja, aki tévedt már el életében.
(Egy iskolai túrának például éjfél helyett hajnali négy órakor értünk a végére, mert valaki „tudott egy rövidebb utat”.)

Én magam is sokat tévelyegtem a vallási „sokszínűség” és a különböző vallási tanokat elegyítő, úgynevezett „szinkretizmus” útjain, de csak egyre jobban eltévedtem.
Nagyon örülök, hogy végre megismerhettem az Egyetlen Utat, és most megmutatom Neked is, hogy legyen módod ezt választani[4].

A döntés szabadsága és felelőssége

Jézus Krisztus, Isten Fia csodálatos, tartalmas örök élettel aján­dékozza meg mindazokat, akik elfogadják az Ő kegyelmét, dön­tenek arról, hogy befogadják Őt az életükbe, mint Urat és Meg­váltót.

A döntést azonban nem vagy köteles meghozni: halogat­hatod, netán vissza is utasíthatod. Ennek következménye azonban nagyon szomorú és félelmetes: az az állapot, amelyet a Biblia kárhozatnak, illetve második halálnak nevez.

K: Hogyan fenyegethet minket a szerető Isten, és te, mint szeretetet hirdető keresztény a kárhozattal és a pokol tüzével?

V: A kárhozat nem fenyegetés, de nem is Isten ítélete, hanem a meglévő állapot fennmaradásának egyenes és sajnálatos következménye.

Mint azt az előzőekben tárgyaltuk, az embert az örökölt, ere­dendő bűnbe beleragasztják a saját bűnei. Ebből az állapotból egyedül Jézus Krisztus váltságáldozata, kegyelme, és annak hit általi elfogadása ad kimenekedést.
Aki nem él ezzel a lehető­séggel, az sajnos az ördög, a bűn és a halál hatalmában marad – ez a kárhozat. Isten a poklot nem az embernek, hanem a Sátánnak és a bukott angyaloknak készítette. Isten akaratával ellentétes, hogy egyetlen ember is a pokolra jusson!

K: Sok embernek lehetősége sem volt elfogadni ezt a kegyelmet: Jézus előtt éltek, vagy olyan helyen, ahová ezek az információk el sem jutottak, netán kisgyermekként haltak meg. Talán ők is elkárhoznak?

V: Hiszek Isten irgalmasságában, így remény­kedem abban, hogy vala­milyen módon őket is megmenti.

Hálát adok azonban Istennek, hogy nekünk megadta a válasz­tás lehetőségét. Ő mindent megtett a mi megmentésünkért. Arra hív, hogy mi is tegyük meg a magunk részét. Én már megtettem, és nagyon jól tettem!

 

FOGADD EL TE IS AZ ÖRÖK ÉLETET!

Jézus Krisztus meghívását, kegyelmét, és ezáltal az örök életet nem szabad visszautasítani! Miért? Egyrészt nagy kár lenne kihagyni, másrészt pedig azért, mert Aki meghívott minket, túl nagy árat fizetett érte!
Hogyan fogadhatod el? Nagyon egyszerűen: egy rövid imád­ság elmondásával, ha valóban elhiszed és komolyan is veszed, amit kimondasz!

A megtérők imája

Olvasd el figyelmesen, és értelmezd a következő imádságot! Ez a Megtérők Imája:

Kedves Úr Jézus Krisztus!
Köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten, és ezáltal megváltottál engem.
Beismerem, hogy sokszor vétkeztem, így bűnös vagyok
Kérem és hálás szívvel elfogadom a Te kegyelmedet!
Megnyitom a szívemet Előtted, és átadom Neked az életemet.
Az én számmal Úrnak vallak Téged, és szívemben hiszem, hogy Isten feltámasztott Téged a halálból!
Kérlek, ajándékozz meg örök élettel engem, és tegyél olyanná, amilyenné Te akarod, hogy legyek!
Köszönöm, hogy meghallgattál!
Ámen.

Amikor már megértetted, és biztos vagy benne, hogy tényleg ezt akarod, akkor mondd el (illetve olvasd föl!)! Ha van rá módod és bátor­ságod, akkor valaki más (legjobb, ha egy hívő keresztény) jelenlétében. Ha nincs, akkor az is jó, ha egyedül mondod el, de minden­képpen a szavakat a száddal tényle­gesen kiejtve, tehát nemcsak gondolatban!

Elmondtad? Gratulálok, és szeretettel köszöntelek Isten boldog családjában. Ha éreztél valamit, akkor nagyon jó;  ha pedig nem éreztél semmit, akkor is nagyon jó! Miért? Mert az érzéseknél sokkal fontosabb a tény: megkaptad az örök életet!

K: Csak ennyi lenne? Kimondtam néhány szót és örök életet kap­tam?

V: Igen, és engem ez hat meg a leginkább az egészben!

Ismét mondom: a kegyelem ajándék! Nem ingyenes: hatalmas ára volt, amelyet maga Isten egyszülött Fia fizetett ki kínhalála és kiontott vére által. Kifizette, majd nekünk ajándékozta.

Bármilyen drága és érté­kes ajándékot is kínál neked valaki, ahhoz, hogy a tiéd legyen, csak el kell fogadnod.

Te pedig, ha megtetted, most a legdrágább, legértékesebb ajándékot fogadtad el!

Akármilyen hihetetlen, mégis igaz: imádságodat (akár halk  rebegés, akár szépen hangsúlyozott felolvasás, vagy hangos kiáltás), hallja Jézus, és a Szent Biblia szavaival élve »örvendezés van a Mennyben«.

K: De miért jó az, hogy más ember előtt mondom el az imádságot? Ez csak Jézusra és rám tartozik, nem?  

V: Ez valóban Jézus és a Te ügyed. Előnyös azonban, ha földi tanúd is van a történtekre, aki nagy segítség lehet a későbbiekben

A megtérésről később gyakran gondolják úgy az emberek, hogy „csak álmodtam”, vagy „csak egy szép gondolat, hangulati fel­lángolás volt” (ráadásul egy nem hívő környezetben ezt sugallják más emberek is). Ilyenkor jól jön, ha valaki megerősít abban, hogy a döntés valóságos volt, és ténylegesen elhangzott ez a sorsdöntő, örök életre kiható imádság.
Hasonló okokból javasolom azt, hogy megtérésed napját írd föl valahová, ahol mindig megtalálod. 

A megtérők imája azonban nem a cél, hanem a kezdet: egy csodálatos új élet kezdete.
Hadd szemléltessem ezt egy ábrával is: